írta: Carola van Hoff

Fordította Cziráki Zita és Szabó Anna, átdolgozta: Cziráki Zita

Az elmúlt években fokozatos fejlődésen menet keresztül a látássérült embereket segítő rendszer, hiszen egyre többet tudunk a látássérülés okairól, a technikai segédeszközökről, a vizsgálatokról, és a terápiás lehetőségekről. A folyamatba több tudományterület is bevonódott sajátos szakmai tudásával, elgondolásával, és fogalmi kereteivel. Az orvosok és a szociális munkások mellett optometristák, foglalkoztató terapeuták, pszichológusok is. Ezért szükségessé vált egy egységes fogalmi rendszer kidolgozása, amelyen belül az egyes szakterületek egyenlő mértékben képviselik magukat. Így a látássérült kliensek egy helyen juthatnak hozzá az orvosi, szociális, pedagógiai és technikai segítségekhez.

A Visio által létrehozott modell két fő alkotóeleme a rehabilitáció folyamata, és az ICIDH (FNO)[2], ami a WHO fogyatékosságra vonatkozó nomenklatúrája.

Az elmúlt 4 évben sok szakember dolgozott azon, hogy létrejöjjön a fent említett rehabilitációs modell. A cél egyrészről az, hogy a különböző szakemberek együtt dolgozzanak, és ezáltal komplex segítséget nyújtsanak a látássérült kliensek számára, másrészről pedig az, hogy kiegészítsék egymás tudását. Így mindenképpen felülmúlják azt, amit egyébként egyenként nyújtani tudnának.

 

Az interdiszciplináris rehabilitációs modell

 

A rehabilitáció folyamata

A rehabilitáció menetét a következőképpen lehet leegyszerűsíteni: A kliens felvétele után a vizsgálatok fázisa következik, amit a szakemberek team munkában végeznek. Ezt a terápia követi, ahol a szakemberek már önállóan végzik a feladatukat.

A folyamat legfontosabb mozzanata a konzultáció, ahol a leginkább szükség van az interdiszciplináris keretekre. A szakemberek ilyenkor beszélik meg, hogy milyen vizsgálatokra lesz szükség, és hogy melyik speciális terápiák fogják a későbbiekben a leginkább segíteni a kliens életét. Ez az a pillanat, amikor minden szakember véleménye egyformán fontos, és amikor a különböző megközelítések a leginkább közelítenek egymáshoz. Azt mondhatjuk: Az egész több, mint a részek összege. Ezután minden szakember a saját módszereivel dolgozik tovább a klienssel, de az eredményeket ismét közösen beszélik meg.

 

ICIDH (azaz FNO)

A WHO 1980-ban hozta nyilvánosságra az FNO betegségmodellt, ami három szinten foglalkozik a betegség következményeivel:

Károsodás: (impairment) időszakos vagy állandó anatómiai, élettani, pszichológiai veszteséget , rendellenességet jelent (pl.: amputált végtag) A károsodás tehát a biológiai működés zavara

Fogyatékosság (disability): az ember érzékelő, mozgási értelmi funkcióiban szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiányát jelenti. A fogyatékosság tehát a speciálisan emberi funkciók zavara.

A rokkantság (handicap): az egyén kora, neme, és társadalmi szerepei szerint elvárható mindennapi tevékenység (önfenntartás, társas kapcsolatok, tanulás, keresőképesség, szórakozás) tartós akadályozottsága. A rokkantság tehát az embernek, mint társadalmi lénynek a társadalmi szerepeiben, funkcióiban bekövetkező zavara.

A nemzetközileg egységesített rendszer kidolgozásának célja, hogy elősegítsék a  különböző szakterületek képviselőinek a közös nyelv használatát, és a kölcsönös tapasztalatcserét.

Azért, hogy az FNO jól használható legyen a látássérült emberek rehabilitációjában, szükség volt néhány módosításra. Ezt a Visio intézményében dolgozták ki külsős tanácsadók segítségével.

A módosítások a következő területeket érinti:

A károsodás szintjén alaposabban kidolgozták a látássérülések és egyéb szenzoros sérülések okainak osztályozását.

A fogyatékosság szintjén a figyelem a vizuális alapkészségek osztályozására irányult.

 

 

  1. táblázat Külsődleges sérülések kategóriája 4: szem- és látássérülések
Anatómiai (A)
megkülönböztető jegy 1
megkülönböztető jegy 2
A1 a szerv (egy részének) hiánya
A2 szerkezeti (vagy a régióban jelentkező) többlet
A3 a szerv (vagy egy részének) malformációja
A4 a szerv (vagy egy részének) abnormális helyzete
A5 egyéb
10-29 a szem
30-39 a látórendszerhez tartozó idegek
40-49 az agy látáshoz kapcsolódó részei
50 a látórendszer egészében
Fiziológiai (Ph)
Ph1      fiziológiai sérülések a szövetek szintjén (ebben a kategóriában nem alkalmazható)

 

Ph2      fiziológiai sérülések a szerv (vagy egy részének) szintjén

Ph2.1   a külső szemizmok működésének a sérülései (okulomotoros sérülések)
— a szem fixációjának sérülése (kivéve a fixációs nystagmust)
— akaratlan szemmozgások
— akaratlagos szemmozgások (kivéve a nystagmust).

Ph2.2   a szem belső izmainak működési zavara

Ph2.3   a szemhéjak működési zavara

Ph2.4   a könnytermelés, -elvezetés zavara

Ph2.5   a szem belsejében termelődő folyadék termelésének vagy elvezetésének zavara

Ph2.6   más fiziológiai sérülések a szerv (vagy egy részének) szintjén

 

Ph3      Fiziológiai sérülések a néhány szerv vagy a teljes szervrendszer szintjén

Ph3.1   Vizuo-szenzoros sérülések

— a látásélesség sérülése
— a látótér sérülése
— a fényérzékenység sérülése
— a színérzékelés sérülése
— a kontrasztérzékenység sérülése
— a szemen belüli képalkotás sérülése
Ph3.2   Más fiziológiás sérülés néhány szerv vagy a teljes szervrendszer szintjén

 

Pszichológiai
Ps1      A vizuális információ feldolgozásának (részleges) kognitív vagy perceptuális sérülése

Ps2      A vizuális információ felismerésének/értelmezésének kognitív vagy perceptuális sérülése:
vizuális agnózia
vizuális érzékcsalódások
vizuális hallucinációk

 


  1. táblázat – szenzoros alapkészségek
Szenzoros alapkészségek
Vizuális alapkészségek

  • Általános fogyatékosságok vizuális információk feldolgozásában:
  • Konkrét formák, tárgyak felismerése
  • Pásztázás
  • Tájékozódás vizuális információk alapján
  • Fixálás
  • Megfelelő látótávolság használata

A vizuális alapkészségek speciális fogyatékosságai a társas érintkezésben:

  • Emberek felismerése
  • Szemkontaktus
  • Arcok felismerése
  • A nonverbális kommunikáció észlelése
  • Testbeszéd utánzása
  • Testbeszéd használata
  • Arckifejezések használata
  • Arckifejezések utánzása

 

Egyéb szenzoros alapkészségek

Fogyatékosságok az auditív információk feldolgozásában:

  • Hangok felismerése
  • Beszéd felismerése
  • Zene felismerése
  • Tájékozódás hangok alapján
  • Hosszas audítiv figyelem

Fogyatékosságok a taktilis információk feldolgozásában:

  • Anyagok felismerése
  • Formák felismerése
  • Tárgyak felismerése
  • Nyomás érzékelése
  • Tájékozódás tapintás útján

Fogyatékosságok az íz érzékelésben:

  • Ételek felismerése
  • Italok felismerése

Fogyatékosságok a szaglásban:

  • Szagok felismerése
  • Tájékozódás szagok alapján

Fogyatékosságok a szenzoros integráció szintjén:

  • Viuzális-audítiv információ
  • Vizuális-taktilis információ
  • Vizuális észlelés – szaglás
  • Vizuális észlelés – ízlelés

Egyéb fogyatékosságok a szenzoros információk feldolgozásában

 

 

A rokkantság szintjén  a látássérülés okozta funkciók zavarait írták össze a következő területeken: tájékozódás, önállóság, közlekedés, foglalkoztatás, társas kapcsolatok, önfenntartás.

A szakemberek felfedezték a modell pedagógiai alkalmazhatóságát is.

 

Az FNO hatása a rehabilitáció folyamatára

 

A közös fogalmi keretek segítik a szakembereket az együttgondolkodásban, ami emeli a rehabilitáció színvonalát. Hiszen egyébként minden szakember más aspektusból vizsgálja a fogyatékosságot.

 

A modell használata a pedagógiában

 

Ha gyermekek rehabilitációjában használják a modellt, akkor figyelembe kell venni a gyermek fejlettségét, és a neveltetését is. Ez azt jelenti, hogy nem csak a látássérülés ténye fontos, hanem a gyerek oktatási helyzete is: befolyásolja-e a fejlődést a környezet, és a szülők pedagógiai elvei? Javíthatják a fejlődést, vagy esetleg gátolhatják? Három tényezőre kell figyelni, amikor egy gyermek vizuális problémáját diagnosztizálják: gyermekre, szülőkre, és a gyerek-szülő-tanár kapcsolatra.

 

A modell a megvalósulás szakaszában van, megkezdődtek a gyakorlati tapasztalatok összegyűjtései. A modell csupán egy vázlatot ad, ami lehetőséget biztosít a részletesebb kidolgozásra: a kategóriák finomítására, vagy a tesztek rendszerezésére a nomenklatúra szerint.

Az interdiszciplináris modell célja, hogy javítsa a rehabilitációt, és a látássérüléssel kapcsolatos kutatásokat.

[1] Carola van Hof:_An interdisciplinary model for the rehabilitation of visually impaired and blind people in in A.C. Kooijman et al. (Eds): Low Vision IOS Press, 1994. pp.527-534

[2] ICIDH: International Classification of Impairments, Disabilities, and Handicaps jelen cikk anyagát vö. a Rehabilitáció alternatívái, rehabilitációs tanítás, további módszerek c. jegyzetben az FNO-ról írtakkal

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a az Adatvédelmi irányelveket és a sütik -Cookie szabályzatban foglaltakat.

Bezárás